A Vitézi Rend magyar alapítású rend, amelyet Horthy Miklós kormányzó alapított 1920-ban. Olyan személyeket avattak a rend tagjaivá, akik harcokban, vagy egyéb módon tűntek ki a magyar nemzet szolgálatában. Tagjai vitézi telket, azaz földbirtokot is kaptak, és a „vitéz" előnevet használhatták, a cím használatára a Rend alapszabálya szerint a legidősebb férfi leszármazott is jogosulttá vált. Nagybányai Horthy Miklós kezdeményezésre a 6650/1920 M.E. rendelettel alapították meg a Vitézi Rendet, mely alapítást az 1920:XXXVI törvénycikk 77. paragrafusa megerősített.
A második világháború után a Magyar Népköztársaság kormányai minden korábbi Rend működését lehetetlenné tették, több tagját üldözték (internálták, kitelepítették).
A nyugatra került rendtagok a Rendet továbbra is életben tartották, és 1962-ben a Lovagrendek Nemzetközi Állandó Bizottsága által is elismertették.
A Lovagrendek Nemzetközi Állandó Bizottsága elismerte a Vitézi Rendet.